+36 30 653 8439 hello@ildeesigner.hu

– avagy tapasztalatok az otthoni munkavégzésről 5 pontban!

Most, hogy a világon kíméletlenül söpör végig a COVID-19 nevű szörnyeteg, nem kímélve se embert, se gazdaságot, sokan vagyunk abban a kivételezett helyzetben, hogy dolgozhatunk – mégpedig a személyes kapcsolatok minimalizálása mellett.

Otthonról dolgozni jó! Míg szinte a csapból is az folyik, hogy ki kell bírni a „karantént” (na de hol van itt karantén? mert ez még nagyon nem az), én felettébb élvezem a jelen helyzetet.
Nem kell reggel sietni, nem idegeskedek azon, hogy nincs egy göncöm, amit felvegyek, és a hajam is pont jól van úgy, ahogy van.

Munkakörömből adódóan én teljeskörűen el tudom végezni a feladataimat online, mert webshop menedzser vagyok. Figyelemmel kísérem a rám bízott online felületeket, és ha kell, beavatkozom a vásárlási, vagy egyéb folyamatokba. Szemmel tartom a forgalom alakulását, ajánlókat állítok össze, tálalom az új fejlesztési ötleteimet, és úgy általában egyfajta koordinációs munkát végzek. Szeretem ezt csinálni.

Egyet nem szerettem soha, bent ülni az irodában ha kell, ha nem.
Meggyőződésem, hogy a munkavégzés nem attól lesz jó, hogy a kolléga percre pontosan ül az irodában fél 9-től este 5-ig. Sőt, merem állítani, hogy minél inkább presszionáljuk az elvárásainkkal, és az elejtett megjegyzéseinkkel, annál nehezebben fog az igazi, valós munkavégzésre koncentrálni.

Na, de nem is erről szerettem volna írni, hanem azokról a tapasztalatokról, amiket személyesen gyűjtöttem:

A szabályokat előre le kell fektetni!

Ha vezető vagy, akkor
– mielőtt elküldöd a kollégákat otthoni munkavégzésre, legalább nagy vonalakban tájékoztasd őket az elvárásaidról. Mi az új munkarend, hánykor kezdődik a munka, mikor mehetnek ebédelni, mikor hagyhatják abba a rendelkezésre állást. Természetes, hogy ebben a helyzetben nem fognak elmenni a közeli étterembe ebédidőben, így nem korrekt még azt a szokásos fél órát sem felszámítani.
– Munkavállalóként vannak, akik sajnos kifejezetten beleesnek abba a csapdába, hogy a számítógép előtt ülve gyorsan bekapnak valamit, és nem hagyják abba arra a kis időre sem a munkát.
Úgy gondolom, nem ésszerű elvárás egy 8-tól 16 30-ig tartó home office munkavégzés.

Ha lejár a munkaidő, fejezd be a munkát! 

Az is előfordul, hogy lejár a munkaidőnk, és azt követően sem állunk le. Nem kapcsoljuk ki a számítógépet, nem hagyjuk figyelmen kívül az okostelefon jelzését. Vannak, akik egészen odáig merészkednek, hogy ilyenkor még hivatalos levelezést is folytatnak, feladatokat osztanak ki, és érthetetlen módon választ is várnak rá – szinte azonnal. Ne tegyük! A munkaidő végeztével tegyük félre az eszközeinket, meg fog várni minden munka holnapig!

Pontosan fogalmazz!

A feladatokat pontosan kell megfogalmazni – bár ez bizonyos cégeknél személyes kontaktus esetén sem megy – hiszen nem vagy ott, nem látod a kolléga arcát, gesztusait, testbeszédét, hogy lásd, megértette-e a feladatot, meg tud-e birkózni vele!
Kommunikáljunk tisztán és világosan, és győződjünk meg arról, hogy amit kértünk, azt a kollégánk teljesen megértette. Ha mi vagyunk a feladatot megkapó munkatárs szerepében ne féljünk visszakérdezni, pontosítani a hallottakat, olvasottakat. Így sokkal magabiztosabban tudunk a feladatnak nekilátni!

Maradj tárgyilagos!

Nagyon fontos odafigyelnünk arra, hogy céges levelezés során igyekezzünk tárgyilagosak maradni, és főleg negatív véleményünket ne jelezzük a kollégák felé – például a mondat végi „…” használatával. Ennek ugyanis van egy kis éle, mintha odagondolnád a végére, hogy „Mit értetlenkedsz?”. Tegyünk az emailjeink elejére szokásos megszólítást, mint például a „Kedves Ági!”, vagy a „Szia András!”. Ugyanígy a levelünk végén illően köszönjük el, de legalább egy Üdv, Mónika” befejezéssel zárjunk. Természetesen más etikett vonatkozik a különféle csetfelületeken folytatott privát beszélgetéseinkre. Itt nyugodtan el lehet engedni, egy „Na helló!” beköszönést is!

Konferenciahívások etikettje

A munkavégzés során gyakran kell csoportos megbeszéléseket tartani, ahol legalább hanggal jelentkezik be mindenki, de akár videócsetről is szó lehet. Utóbbit nem támogatom, viszont egy konferenciahívás folyamán fokozottan figyeljünk egymásra, adjuk meg itt is egymásnak a tiszteletet. Mindig legyen egy irányító személy, – például aki a konferenciát összehívta – és a többiek csak akkor beszéljenek, ha név szerint szólítják, ha épp hozzá intéznek kérdést. Amikor épp nem nálunk van a szó, némítsuk el a mikrofonunkat, senki nem kíváncsi a távolból beszűrődő kutyaugatásra, és egyéb zajokra sem. Pontosan emiatt, ha valakit megszólítunk, ne kezdjünk el azonnal hallózni, hiszen pár másodpercre szükség van, hogy visszakapcsolja a mikrofont, és bele tudjon szólni! Amikor valaki beszél, várjuk meg míg befejezi! Többször előfordul, hogy egyszerre ketten, hárman is ki szeretnék adni magukból a véleményüket, amiből aztán olyan zűrzavar keletkezik, hogy egyikük mondanivalójából sem tudunk meg semmit. Legyünk annyira tisztelettel egymás iránt, hogy ne vágjunk a szavába, akkor sem, ha ezzel kapcsolatban felmerül valami mondanivaló bennünk is. Fogjunk közben egy papírt, és címszavakban jegyzeteljük fel az észrevételeinket, hogy amikor ránk kerül a sor, tudjuk, hogy kinek mely felvetésére mit szeretnénk reflektálni.

+1:

Beszélj magyarul!

Hű, de szép idegen szavakat használtam néhol! 😀 Nos, a plusz 1 erről fog szólni.
Magyarok vagyunk, emberek! Te is, én is, és mindannyian!

Ha nem kifejezetten külföldi partnerekkel dolgozó multinacionális nagyvállalat munkatársai vagyunk, akkor bátran használjuk gyönyörű magyar anyanyelvünk ékes kifejezéseit a munkavégzés során!

Kerüljük a hasonló kifejezéseket, mint „applikál, call, good, news, meeting, lead, team, top prior”, és sorolhatnám. Nincs ezekre szép magyar kifejezés?

Okosabb vagy intelligensebb lesz valaki attól, ha nem megbeszélésre megy, hanem meetingre? Jobban esik neki egy call, mint egy hívás? Nekem mindenesetre nem!

Köszönöm a figyelmed! Munkára fel!

Ebben a cikkben 831 szó és 4980 karakter szerepel!